Velem mindig történik valami!
Így legalább nem unalmas az életem. Vannak dolgok, amikről nem mesélhetek, mert olyan dolgok történtek meg velem. Ezek egyrészt az egészségemmel kapcsolatosak, de remélem, hogy csak voltak. Másrészt a magánéletem körül is vannak érdekes sztorik. Harmadrészt a mindennapjaimban. Mivel az élet rövid, ezért minden pillanatot meg kell találni, hogy valamilyen kaland részese legyél. Bármiben, bármikor, bármeddig. Minden pillanatát maximálisan ki kell használni.
Carpe Diem - Élj a mának!
Ez az én fő jelmondatom.
Egy jó pár éve határoztam el, hogy megpróbálom az álmaimat kipipálni. Sokat ábrándoztam erről-arról, hogy meg kellene tenni ezt-azt, ki kellene próbálni sok mindent, el kellene menni valahová.
Eddigi életem során sok mindent kipróbáltam. Voltam londiner, jégkrém árus, matek- és fizikatanár, reluxás üzletkötő, öltönyös biztosítós, bizsuárus, fánksütödés, megint tanár, megint egyetemista, aztán kávézó, musicbár, kocsma üzemeltető, utazó pedagógus, aztán ismét egyetemista, tanár, osztályfőnök. Eddig három diplomám van, de nem nyugszok, hiszen idéntől megint egyetemista vagyok, természettudomány-környezettan mesterszakot végzek a tanítás mellett. Nem hagyom az agyam elsorvadni. Pedig érzem, hogy hülyülök!
Voltam magányos, ficsúr, nős, elvált, szülő, elhagyott pasi. Voltam balfék, volt mikor brillíroztam. Minden! Voltam egészséges, beteg, átestem ezen-azon. Voltam vékony, húsos, pocakos, sportos, megint pocakos, megint sportosabb.
Volt sok utazó kalandom is. Nem vagyok egy nagy világjáró, sajnos, de ahova megyek, az mindig valahogy különleges. Már kevés olyan hely van pl. Erdélyben, ahol nem jártam. Görögországot és azt az életstílust ímádom. Minden évben 2 hetet kint tőltök. Környező országok, Európa országainak nagy része, kipipálva.
Voltam a brüsszeli Európa Parlamentben és a város leghíresebb kocsmájában, a Delerium Tremens-ben, Manchasterben a híres 6:3-as magyar-angol 50 éves jubileumi meccsén az akkori válogatott vendégeként, az Old Trefford Stadionban. Régebben sokat vonatoztam, diákként sokat utaztunk a bolgár tengerpartra, Lengyelországba, ahol pulóvereket árultam a piacon, majd az ott vett szajrét itthon eladva, megint vissza, aztán ha nem tudtuk eladni, irány át Berlinbe. Sokat buszoztam: Párizs, Prága, Karlovy Vary, Rovinj, Paralia, Parga stb. Sokat motoroztam, külföldön is az imádott Harley Davidson-ommal, majd a BMW motorommal. Repkedtem is. Varsó, Korfu, Málta, Liverpool, és az egyik álmom: New York. Mára ezt is kipipálhatom, hiszen 2018-ban kb. 10 napot tölthettem kint, egyedül a Nagy Almában. Nagy élmény volt. Mindent láttam, a manhattan-i haverom szerint is.