Már tavaly a Thaiföldi utazásomról hazafelé tartva Sanghai-ból tudtam, hogy ide fogok ellátogatni, ugyanis egy magyar család került mellém a hosszú 11 órás repülőúton. Kérdeztem merre voltak, és akkor mondták ki azt a szót, amiről még soha életemben előtte nem hallottam. Le is betűztettem, mert nem volt ismerős:
P H U Q U O C
Nagyon jókat mondtak róla, így már ott eldöntöttem, hogy oda fogok menni következő karácsonykor. Közben persze megjártam Las Vegas-t és a nyugati partját az USA-nak, de negyon várom már ezt az utazást!
Első benyomások: Budapesttől Szöulig
Reggel indult minden, az utolsó simitások, bepakolás, pálinka, bejgli, 30 kg-os bőrönd (csak 23 lehet!) 13.17-kor induló vonat és annak izgalma, hogy minden okés lesz a MÁV-val. (Az egész utazás legizgalmasabb része ez!) Budapesten még csak felsejlett, miközben már a fejemben a tenger zúgása szólt. A csomagom tele volt strandcuccal, pálinkákkal, bejglikkel és egy adag kíváncsisággal. A repülőút hosszú lesz, de az első igazi mérföldkő Szöul – Dél-Korea lüktető fővárosa – 10 és fél órás utazás után lesz elérhető.
Repülőnk hazai idő szerint 19.30-kor indul, és magyar idő szerint reggel 7.10-re érkezünk meg, úgyhogy még Te alszol, mi repülünk a kalandok felé. Egy kb. 4 órás várakozás után indulunk tovább Phu Quoc-ra, ami Vietnám legdélebben lévő különleges státuszú szigete. Újabb 5 órás repülés után jó lesz megérkezni a forróságba. Ott este 10 után lesz már.
Lassan indulok a vonathoz, úgyhogy majd még jelentkezem!
Csá-csövi-puszi mindenkinek!